Budapest, 1989
MTA Történettudományi Intézete

ELFOGYOTT

TARTALOM

******

ELŐSZÓ

Kosáry Domokos múlt év júliusában múlt 75 éves. A magyar történetírás egyik legmegbecsültebb személyisége itthon és külföldön. 75. születésnapjára kérte tőle a Történettudományi Intézet Igazgatósága, hogy eddigi tanulmányaiból egy tematikus kötetet válogasson össze, melyet mi az Intézet kiadásában megjelenő Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok sorozatban közreadunk. A szövegek a szerző és a szerkesztők együttes véleménye alapján eredeti formájukban kerülnek az olvasó kezébe.

Kosáry Domokos 1913. július 31-én született Selmecbányán, az akkori Felvidék, a mai Szlovákia területén. Értelmiségi középosztálybeli család gyermekeként korán európai műveltséget szerez olvasmányaiban, látókörében. 1919-ben, amikor a Felvidéket az új cseh államhoz csatolják, a család – mint a történeti Magyarország peremterületének annyi más középosztálybeli családja – Budapestre menekül.

Középiskolai tanulmányait a Trefort utcai gyakorló gimnáziumban végzi 1927–1931 között. Érettségi után felvételt nyer a báró Eötvös József Kollégiumba. A kollégium a hazái elit tanárképző műhelye. Tagjai bentlakásos életmódot folytatnak, erős közösségi szellem, az általános egyetemi oktatásnál sokkal nagyobb terhelés és sokkal nagyobb igényesség kíséretében. Kosáry Domokos az egyetemen Szekfű Gyula szemináriumában dolgozik, az akkor már a magyar történetírás elsőszámú alakjaként ismert professzorhoz írja doktori disszertációját. A témaválasztás igazi szekfűi kérdésfeltevés: a Görgei-kérdés és története. A disszertáció máig időtálló módon tárgyalja a szabadságharc és forradalom hadvezérének annyiszor hamis pólusok közé helyezett tevékenységének történetét, mentesen a Kossuth–Görgei hagyományos ellentétpár vitatéziseitől. Szekfű Gyula – aki korábban megfogalmazója volt Magyarország és a keresztény germán kultúrpolitika szükséges egységének -, a hitleri fasizmus uralomra jutása után, felülvizsgálja korábbi német orientációját. Támogatja tanítványai érdeklődését, így Kosáry Domokosét is a francia, illetve angolszász kultúra iránt. Az Eötvös-kollégisták a kollégium hagyományos elit francia szellemiségének jegyében nevelkedtek.

Kosáry Domokos, miután 1936 júniusában megvédi disszertációját, egy évre Párizsba utazik ösztöndíjjal. Hazatérte után, 1937 őszén kinevezik az Eötvös Kollégium helyettes, majd rendes tanárává. Alig kezdi meg alkotói munkáját, újabb ösztöndíjas út következik: 1938-39-ben Londonba megy egy évre. Az angolszász világ felé tájékozódó új kormánypolitikai elgondolások építenek a fiatal, rendkívül jó nyelvkészséggel és áttekintő képességgel megáldott fiatalemberre: 1941-ben több hónapra az Egyesült Államokba utazik Teleki Pál miniszterelnök megbízásából. 1941 decemberében, megtartva Eötvös kollégiumi tanári állását, az első magyar Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese lesz. A magyar szellemi életben már az 1880-as évek óta újra és újra megfogalmazódik egy önálló, az egyetemi oktatói tevékenységtől független, kutatókat összefogó történettudományi intézet terve. Hómon Bálint mint kultuszminiszter ezt létre is hozza a Teleki Pál Intézet keretében. Kosáry, hűen korábbi szellemi neveltetéséhez, Magyarország közép-európai szerepének taglalását kívánja az intézet kutatásainak középpontjába állítani. Közelebbről: az e tájon élő, kisebb nemzetek történetének összehasonlító vizsgálatát, amely megkérdőjelezi a korábbi, nacionalista megközelítések helyességét, sőt történeti kritikának veti alá a sokban egymással párhuzamosan fejlődő nacionalizmusok megnyilvánulásait. (E témakörbe vág kötetünk harmadik, még 1943-ban írt, a maga idejében úttörő tanulmánya is.) Az új eredményeket, neveltetéséhez híven, a nyugati művelt közönségnek kívánja bemutatni. Ezért, az ő kezdeményezésére indítja meg 1943-bon az Intézet a Revue d'Histoire Comparée című folyóiratot.

Az Intézet egyébként – az elnök, Hóman Bálint tudtával – a magyar értelmiségen belül az angolszász-francia orientációjú liberális demokrata irányzat egyik szellemi fészke.

1945-ben Hóman Bálint elnök háborús bűnösség vádjával népbíróság elé kerül Deér József, a nagy tekintélyű középkorkutató, az addigi igazgató 1945 augusztusában lemond, majd külföldre távozik. Helyette a 32 éves Kosáry Domokost nevezik ki igazgatónak. Az Intézet neve: Kelet-európai Történettudományi Intézet. Az új Magyarország építésében a régi értelmiség baloldala, antifasiszta szárnya tevékenyen részt vesz. Szekfű Gyula, aki az ostrom idején többek között Kosáry Domokosnál bujkált, aktív politikai szerepet vállal. Tanítványát már 1945-ben egyetemi magántanárnak maga mellé veszi, majd miután Szekfű Gyula 1946-ban elvállalta a moszkvai nagykövetség vezetését, helyetteseként Kosáry veszi át az újkori magyar történelem oktatását a pesti bölcsészkaron.

1949-ben a magyar tudományos élet átszerveződése a politikai-hatalmi váltással párhuzamosan és annak szellemében történik. Az új kultúrpolitika az Akadémiából tudománypolitikai csúcsszervet alakít, minden jelentősebb tudományág önálló, állami költségvetésből működő kutatóintézetet kap. A Kelet-európai Történettudományi Intézet is betagozódik – MTA Történettudományi Intézet név alatt – a Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatába. De ez az átszervezés nemcsak szervezeti, de még inkább személyi változásokat is hoz. A tudományban is megmutatkozik az a szűkkeblű értelmiségi politika, melyet ekkor a párt követ. A régi értelmiség demokratikus-liberális szárnyát is megtizedelik és kiszorítják pozícióiból. Kosáry Domokost 1949. október 19-én távozásra késztetik a Történettudományi Intézet éléről. 1949. december 21-én pedig felfüggesztik egyetemi tanári állásából. (A Revue már 1948 végén megszűnt.) 1950. december 31-én felmondják Eötvös kollégiumi állását is. 1951. november végéig szerződéses munkatársa a Történettudományi Intézetnek, majd 1951 novembere és 1952 júliusa között az Országos Könyvtári Központban dolgozik.

Ezeknek a hányatott éveknek terméke a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című mű, – a Kosáry – elkészítése. Mint Eötvös kollégiumi tanár, kezdettől törekedett arra, hogy egy-egy téma kidolgozásakor diákjainak aránylag teljes könyvészeti anyagot bocsásson rendelkezésre. A több mint tíz esztendős kollégiumi tanársági bibliográfiai munka eredménye a középkori és újabb kori magyar történelemre vonatkozó bibliográfiai anyag irodalmi feldolgozása. Ez a munka Kosárynak generációjában egyedüli áttekintést biztosított, és tudományos munkásságában az áttekintő készséget finomra csiszolta. A mű kötetei a következő sorrendben jelentek meg: L kötet 1951-ben, II. kötet 1954-ben, III. kötet 1958-ban. (Ez utóbbi név nélkül, mivel szerzője a nyomdai munkálatok idején nem volt szabadlábon.) 1952 novemberében a Könyvtári Központ megszűnése után a gödöllői Agrártudományi Egyetem központi könyvtárába kerül, majd annak vezetője lesz.

1953-ban, Sztálin halála után megindul a magyar szellemi életben is a huzavona, a párt, illetve a szellemi élet reformista és demokratikus szárnya között új egyensúlykeresés. A – régiek – kiszorítottjainak első rehabilitációs mozzanata az 1953-ban összehívott Századok kibővített szerkesztőségi ülése. A szakma élén továbbra is azok állnak, akik 1949-ben a pozíciókat megkapták, de a szerkesztőbizottsági ülésen már meghallgatják, hozzászólásra kérik fel többek között Hajnal Istvánt és Kosáry Domokost is. 1957-ben részt vesz az Agrártörténeti Szemle megindításában, annak első főszerkesztő e.

1957 novemberében lefogják, 1958 júniusában elítélik és állásából is elbocsátják. A börtönben Molnár Erik segítségével megkapja a kért tudományos könyveket, és ekkor készíti el az azóta részben megjelent, de részben még mindig kéziratban fekvő magyar

külpolitika történetének fejezeteit. 1960 májusában szabadul, az év októberétől a Pest Megyei Levéltár munkatársa, majd ugyanitt vezető akadémiai státusban kutató. A liberalizálódó kultúrpolitika a magyarországi reformpolitika egyik húzóereje az elit kultúra szintjén. Ahogy a korábban agyonbírált írók – így Déry Tibor – újból helyet kapnak a szellemi életben, úgy jutnak ismét megbecsüléshez az 1949-ben kiszorított régi történészgeneráció tagjai is. Kosáry Domokos 1968-ban a Történettudományi, Intézet főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója. Tudományos megbízatások sorát kapja, ezek között felkérést a tízkötetes Magyarország története IV. kötetében a 18. századi művelődéstörténeti fejezetek elkészítésére. Ebből a megbízásból nő ki a 18. századi magyar művelődéstörténet szintézise, Művelődés a XVIII. századi Magyarországon címmel. A már második kiadást megért munka hatalmas könyvészeti és levéltári anyag megmozgatásával tekinti át Magyarország ezen emelkedő korszakának művelődési viszonyait. A munkára 1977-ben a tudományok doktora címet nyeri el 1982-ben levelező tagja, majd 1985-ben rendes tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának. Kosáry Domokos az utóbbi években tehát elérte azt a tudományos és tudománypolitikai megbecsülést, amelyet mint a magyar értelmiség egyik kiváló vezető egyénisége megérdemel. Felkészültségét, nyelvtudását, remek előadókészségét kamatoztatva nemzetközi konferenciák igen gyakori meghívottja, nagy megbecsülésnek örvend a szakma nemzetközi életében. A Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának hét éve elnöke.

A szakma egésze kíván neki további jó egészséget és töretlen munkakedvet.